Fiatalság dicsértessék!
that’s all she ever wanted 🍕
Rövidnadrágban
és pólóban, mezítláb,
nem mondhatom el, hogy honnan,
szerintem már hazafelé
tartok, úgy
mocorog a cipzár a hátizsákomon,
mintha jönne mögöttem valaki. Hajnal
múlt, ezek az éjszaka maradékai, ez itt
egy híd citromkarikákkal, egy rattan
hatású műanyag szék, megállok a
közepén és a folyóba pisilek.
A
rakparton kicsúszott autó,
helyszínelők, átszakított szalagkorlát,
vizsgálgatják,
mi történt, vajon mi
romlott el. Semmi bajom a világgal,
csak szimpatikusabb az
a személy, aki
egyedül vagyok, mint aki társaságban.
Más ilyenkor vallást talál
magának,
vagy kopaszra borotválja a fejét,
ruhástul ül a zuhanytálcában órákig,
esetleg talál egy vallást, ami miatt
kopaszra kell borotválnia a fejét, én
meg csak
jövök itt, mint aki jól van.
Történhet bármi, belül ugyanúgy
mondom tovább a
monológot.
Ez
itt a túloldal, ez itt újra város, ez
már úgy néz ki, mint egy vers, pedig
csak
jegyzetbe írok dolgokat, és a
telefon így tördeli. Csodálatosan
egyszerű
vagyok. Hallom az emberek
párbeszédeit, ahogy sétálnak, nézem a
működésüket, és
nem jut eszembe,
hogy ez minek a paródiája. Ketten
álldogálnak egy kapualjban,
emberszínű
felhők, hajnal múlt, látom
rajtuk, hogy mire várnak. A világűr
határa innen egy
óra kocsival, vagy egy
nap gyalog függőlegesen felfelé. Nem
tudom, merre
induljak tovább, nem
találom a saját dimenziómat, mintha a
betonon egymásra
festett foci- és
kosár- és kézilabdapálya vonalai közt
nem tudnék rájönni a szabályokra.
Egy
középkorú nő dekket gyűjt a padoknál,
és mert kamerának hiszi, egy cserép
muskátlival üvöltözik. Azt hiszitek,
nem tudom, mi folyik itt? Befordulok a
sarkon, itt is mi történhetett, mi romlott
el, fél pár cipő, cipőfűző, összegyűrt
buszmegálló, itt egyszer sokat vártam,
nem mondhatom el, hogy kire és miért,
amúgy is inkább csak a benyomások
maradtak meg az alkalomból, mintha
bennem felejtettek volna egy emléket
előző életemből. A
megálló mellett
oszlopok és fák, ezek az oszlop alakú,
csendes élőlények. Megállok
közöttük,
a buszra várok, a semmire gondolok.
